Dnyipropetrovszk, a néhai zárt város. Valaha a szovjet űrprogram és hadiipar számára végeztek itt fejlesztéseket és gyártottak alkatrészeket. Emiatt az CCCP zárt városnak minősítette. Mára a dübörgő kohászati centrum és rakétagyár megnyitotta kapuit a nem éppen tömeges turizmus számára.
A város Ukrajna egyik kiemelkedően fontos ipari központja. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy Budapestnyi Dunaújvárost. Az ottani vasgyárban megannyi kohó és konverter okádja a füstöt nap, mint nap. Emellett van hét egyetem és hat akadémia az aprócska településen.
A tizennyolc órás végeláthatatlan, újból orosz sorozattal és alvásra alkalmatlan ülésekkel gazdagított buszutunk után, nagyjábból hajnal kettőkor futottunk be Dnyiproba. Az odessai negyven fok után az éjjeli huszonnyolc fokos „hidegben” gyorsan előkapartuk a hosszúnadrágot és a pulóvert. Eközben megpróbált lehúzni minket pár dollárral egy Hawaii inges fura figura. Majd végre megjelent Olga és a barátja, hogy elvigyenek minket aludni. Végre, aludni.
A város ugyan tele van érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal, de Henryk be van oltva a múzeumok ellen, így újfent nem tudtam berángatni egybe sem. Pedig a régi szocializmusban berendezett tárlatok tök viccesek. Emiatt csak kívülről láttuk a hadtörténeti múzeumot, de a parkban legalább jót játszottunk.
Éjszaka a hadtörténeti parkban
A II. VH. emlékére, "Kissé elmosódva"
Az programok közé a strand került be elsőként. A Dnyeper egy szigetén üzemel a város szabad strandja homokkal, vízibiciklikkel, strandröplabda-pályákkal, azokat bikiniben használó lányokkal, lovasrendőrökkel és fürdésre alkalmatlan vízzel.
A szigetre menet a hídon futólag megnéztük a szerelmesek lakatjait. Ekkor haladtunk el két drótkötélpálya mellett, ami az egykori libegőhöz tartozott. Henryknek kb. itt lett tele a töke az „Ez is van a városban, de nincs pénz az üzemeltetésére” mondattal. Mert tökéletes kilátást nyújtott volna, ahogy a centrumból belibbenünk a szigetre. Mára sajnos nem működik a masina, bár az oszlopok és a kötélpálya még megvannak. Ezek után az erősen szennyezett folyóvíz már csak a só volt meghasadó szívének sebeibe. Gondoltuk a napozás mellé befér a kánikulában, ha megmártjuk a lábunkat a vízben. Az akciónk egyből két rendőrt is odavonzott lovastul, akik hamar gyorsan kiparancsoltak minket a folyóból. A vízminőséget tekintve teljesen jogosan.
Partravetve
A rend éber őre
Az első vasúti híd a Dnyeper felett
A heti programok között szerepelt még a hajókirándulás, ahol a szigetkerülésen újból láttuk a strandot, majd a sziget vége felé közeledve szóltak a lányok, hogy most jön a nudista strand. Henryk szeme csillant, majd pajkos vigyorral megkérdezte, mi miért nem oda mentünk. A válasz nem késlekedett a várnai virslikiállítás után az ukrán férfi alsótest-szépségverseny tanúi is lehettünk.
A sokkos állapotunk a szabadtéri színházig tartott, ahol további volt, még aktív és leendő cserediáktársakkal találkoztunk.
Vitorlások a Dnyeperen
Hajókirándulás. Igen, zöld
A Szabadtéri Színház oldala. A fák élnek, és a tető fölött virágzanak
Folytatás következik...
