A kelet-európai vendégszeretet fellegvárában ugyan lemaradtunk erről-arról, de nem a legfontosabbakról. Bejártuk a várost időben Római Birodalomtól a középkori virágzáson át a rendszerváltásig és az azóta tartó hanyatlásig. A nagy múltú város, aminek nagy jövőt kívánunk! Sok szép élmény és maratoni hosszúságú bejegyzés következik három részletben.
Shumen nagyjából kilencven kilométerre fekszik Várnától. Én személy szerint nem feltétlen nevezném tipikus turista célpontnak, bár több látnivaló is akad errefelé.
Vonattal utaztunk Várnáról Shumenbe. Henryk röhögött a szerelvények állapotán, én meg meghúztam a vállam és közöltem, hogy a Vasváros – Karakószörcsök Express másodosztálya pont ugyanígy néz ki. Lepattant, kicsit foltos, kicsit koszos, de elvisz Á-ból B-be. Krasi szegény szabadkozott, de igazából nem volt miért. A hazájában látható eredmények folyamatai éppen zajlanak az én hazámban. De lássuk inkább a látnivalókat és az élményeket.
Krasi kicsit fáradt, mert előző éjjel vonult át rajta a nyári influenza
Útközben egy vasútállomáson áthaladva
Ipari kikötő, szintén út közben
Első állomásként megnéztük félig Madarát, ahol valaha újkőkorszaki település volt. Később erődítmény, remeték lakhelye, valamint itt látható a Madarai lovas domborműve. Hogy ne legyen szerencsénk, a kánikula ellen Krasi kívánt egy kis szász időjárást, ami bejött neki. Olyan felhőszakadást kaptunk a nyakunkba, hogy kénytelenek voltunk futásnak eredni és kocsiba pattanni. Így a Madarai Lovas kimaradt az életünkből. Sajnos az eső aznapra elmosta a homokkő ösvények megmászásának esélyeit. (életveszélyesen csúszóssá váltak.) Ennél fogva kénytelenek voltunk tovább indulni.
Madara
Homokkőbe vájt lépcsők
Bolgár hagyományőrző, kézműves és árus
Felhők vihar után
A ruhaváltás után csereprogramként elvittek minket a nagyszülőkhöz, bemutattak a dédinek, megmutatták a parasztudvar, a „zájgot” ahol a rakiát főzik és lassan elnéptelenedő falut, ahonnan Krasi és családja származik. Láttuk még a falu szélén a világ legnagyobb „Béke (MIR)” graffitijének maradékát egy hegyoldalba bevágva valamint a kocsmánál a falu bolondját.
A "zájg" és a "MIR" felirat
Ahogy barátosnénk mesélt, egy élő virágzó vidék jelent meg előttünk a kihalt romok helyén. Szinte láttuk az állatitató kutaknál játszó, pancsoló gyerekeket, a központi rakiafőzőben viccelődő, kóstolgató férfiakat és a nyüzsgő udvart az iskolában. Mára a Bulgáriára jellemző elvándorlás miatt a faluban alig maradtak fiatalok, gyerekek szinte egyáltalán nincsenek. Az iskola bezárt, az ablakait bedeszkázták, és nem őrzi egyik politikus hozzátartozójának a biztonsági cége sem.
A falu néhai szeszfőzdéje
Iskolába menet
Tanári pihenősarok
Iskolaablak deszkákkal
Folytatás következik.
