Kolozsvár felé
Kalandos utazásunk volt Kolozsvár felé. Nem döntöttünk sebességi rekordokat, mégis a miénk volt a leggyorsabb autó, felfrissítettük az activity tudásunkat, kaptunk egy kis nyári záport, no meg egy vidám fuvart. Ennek okán úgy gondoltam, megér egy bejegyzést.
Mint írtam volt, nagyjából két és fél óra után kaptunk végre egy stopot Kolozsvárra. egy pocakos, negyven-ötven közötti pasas vett fel minket, aki szerszámokat szállított. A szerencsétlen húsz éves Transporterbe szerintem benyomhattak legalább két tonna rakományt. A végsebesség 60-80 km/h közé esett sík terepen. A sofőrünk beszélt néhány szót magyarul, néhányat németül, párat angolul, ezt belekeverte a románba, mellé mutogatott, és így próbáltuk megérteni egymást.
A kalandok akkor kezdődtek, amikor elkezdtünk felkaptatni a hegyekbe. Amikor már kettesben vezettük a sort a szerpentinen, akkor magunkra mutattam, meg a kocsi háta mögé: Megtoljuk? Erre a bácsi nagyot röhögött, majd megsimogatta műszerfalat és közölte a géppel, hogy „Go Baby!” Ezek után egyesbe kapcsolt és nyomott egy kövéret. A gázfröccs segített tartani a tempót és egyenletesen haladtunk tovább a hegyen felfelé. Ekkor hódítottuk el a nap leggyorsabb autója címet, mivel mi mentünk a sor elején némi dudaszó kíséretében.
Vezetjük a sort a szerpentinen
Gát horgászokkal
Néhai bánya maradéka
Az erősen borús és esőbe hajló időben végül elértük a kaptató tetejét, ahol fuvarosunk lazán leparkolt és nekiállt kiszállni. Közben mutatta az óráját, aztán értetlenségünket látva megcsapkodta a hasát. (Ahha, ebédidő!)
Nyomott egy brassóit a pihenőben, mi toltunk Henrykkel egy kávét. Közben rendes felhőszakadás zúdult az utakra. Vicces volt, amikor az ereszcsatorna mellett elkezdett feljönni a víz. A vihar elvonultával lőttem pár képet, és elkezdtünk legurulni a hegyről.
Az eső és Henryk
Kilátás a parkolóból
Szénaboglyák
Balra: Cigánypalota rézveretes tetővel
Jobbra: Járás vagy megyehatár Kolozsvár felé
A különböző látnivalókkal fűszerezett utunk vége még gyorsan lefotóztunk pár tehénpásztort, amely akciónkat sofőrünk „I like Deutschland!” felkiáltással kísérte. Eközben leporolta a műszer fal egy részét némi „Tip-top!”-ozás és röhögés közepette.
Az útszéli marhapásztor
Este kilenc óra körül értük Kolozsvárra. Fuvarosunk közölte a városra mutatva: Cluj Napoca! Majd nagy küzdmelek árán kerékbe törte a kedvemért: KOLOZSVÁR!
A couchsurfing.com-on találtunk alvóhelyet és egy kávézóban vártuk be a szállásadónkat. Estére hideg sör, jó meleg vendégszeretet, hosszú beszélgetés és a maradék túróbatyuk vártak minket. Megtudtuk, hogy a románoknál szintúgy erős a vendégszeretet, mint nálunk, kaptunk stopolási tippeket, várostérképet másnapra a látnivalókkal, pálinkát, röhögtünk egy jót az Ave Cesar vavan – a vécé zárva van viccen, majd lassan nyugovóra tértünk.
