"Álomösvényen"

Pó Apót szavait használva:  Mit tehet a rendszerváltás utáni, fülkeforradalom előtti főiskolás fotóriporter, ha lyukas a zsebe és elege van? Lelép, ha teheti jó messzire, Én először is szereztem egy kis támogatást. Úgy hívják Erasmus ösztöndíj. Így kezdődtek a kalandok, amelyek első központja Németország volt.
Az igazi őrület 2009-ben indult. Egy viccnek szánt fészbúkstátuszt Henryk cimborám komolyan vett. Mire észbe kaptam, útban voltam november utolsó hétvégéjén Koppenhágába, autóstoppal. A terv egy hétvége alatt 1400 km teljesítése volt. Sikerült, de közben elkövettünk minden hibát. Nagyjából mindent, amit a kezdő stopposok elkövethetnek.

A terv Mittweida-Drezda-Berlin-Rostock-Gedser-Koppenhága volt. A csomagokba bekerült a meleg zokni valamint az enni és INNIvaló (két üveg Jägermaister a fagyhalál ellen és egy üveg jófajta Tokai az unalom ellen).
Csütörtök reggel tíz óra, indulunk. Henryk cimborája kirepít minket az autópályára. Reggeli után lelkesen nekiállunk kérdezgetni az autósokat: „Gehen Sie Richhtung Dresden? Können Sie uns mitbringen?” /Drezda felé tart? El tudna vinni minket? Viszonylag gyorsan, fél óra alatt kaptunk egy stoppot a Dresden Tor pihenőbe.Ott másfél két óránkba tellett, mire két cseh üzletember felvett minket. Az egyikük egy fiatal régen stoppolt. Sűrűn ajánlotta Koppenhágában Christianiát, a hippi tanyát.
Berlinig kicsit szűkös volt az út a háromajtós Corsában, de oda se neki! BERLIN! TEGEL! Délután egy óra és mi már a félúton vagyunk. Ha így haladunk éjjel már Koppenhágában bulizhatunk a dán csajokkal!
Na, ezt egy kicsit elszámoltuk. Mármint a Tegelt. Nagy reptér, sok autóval, de nem lehet ott stoppolni. Vagyis nem a reptéren.  Érdemes a felhajtót és ott is a benzinkutat próbálni, ha már ott köt ki az ember, de semmiképpen sem a parkolót!

Stoppolás a Tegelen

A leszállópálya alatti alagútban

Elkéstünk, ránk sötétedett. Nagy nehezen este ötre eljutottunk Berlin északi részére egy valaha volt NDK stoppos segítségével. Ott újabb egy óra a hidegben, mire kapunk egy kocsit az első benzinkútra. Ott megdumáltunk egy férfit, hogy vigyen el minket a BMWjével a következő kútig (na ilyen autóba azóta se tettük a popsinkat stoppolás közben). Ez volt az utolsó kút a hamburgi leágazás előtt. Sajnos nem egy forgalmas pihenő azt leszámítva, hogy az autópálya-rendőrségről nagyjából tízpercenként kijött egy kocsi. Letakarították a fakabátok a szélvédőt és a lámpákat, megtankoltak aztán dolguk végeztével vissza is gurultak a garázsba. Mindenki más Hamburgba tartott. Már-már elgondolkoztunk az ötleten, hogy kerülünk egyet. Kezdtünk fázni, és unatkozni. Itt született meg az első kiadásunk: öt euró két tejeskávéért. A németek hírhedten pocsék kávét főznek, de ez életem egyik legjobb kávéja volt. Nagyon jólesett és nagyon hálás voltam érte.

A KV előtt

Nehezen meg lett a napi utolsó kocsink. Egy srác felajánlotta, hogy elvisz minket az utolsó kútig Rostock előtt, és kerül a kedvünkért húsz kilométert. Ezek után még reménykedtünk, hátha elérjük az utolsó kompot, de nem jött össze. Scheiße Tegel!
Kénytelenek voltunk a benzinkút kávézójában aludni. Alvás előtt azért csaptunk egy kis bulit. Ha már ott kell rostokolnunk Rostock előtt ötvenhárom kilométerrel, érezzük jól magunkat! A nyakára hágtunk a bornak meg egy flaska Jägernek két sör társaságában. Mindezt nyakon öntöttük egy forró csokival és aztán álomba szenderültünk.

Az alvókút

Nyolckor gyors reggeli, drága zuhany (2,60 €). Fél kilenc, munkához látunk. Az első, akit leszólítunk egy cseh autósofőrt. Trópusi halakat szállított, meg onnantól minket. Kicsit úgy nézett ki és beszélt, mint a Eurotrip című filmben az alkoholista kamionsofőr. Sasoltuk is rendesen a GPS-t az ablakban!
Rostock, reggel 10. Fogtunk egy kocsit az Ostsee partjára. Nagyon kedves családot volt, elmondtak minden látványosságot, amit nem szabad kihagyni. Így voltunk a strandon a tengernél, megnéztük a világítótornyot, korzóztunk a sétálóutcán, betévedtünk a már bezárt halpiacra (sajnos későn értünk oda), sétáltunk a kikötőben és nézelődtünk teljes lelki nyugalomban. Majd csodálkozva konstatáltuk, hogy a komp, az 10 kilométerrel visszábbról, az autópálya végétől indul. Teljesen logikusan.
Futás! Egészen az S-Bahnig (németországi HÉV), busz, majd épphogy elkaptuk az egyórás hajót. Juppííí! Másfél óra nyugalom és békés ringatózás Gedserig. Dánia! Igen! Innen már csak egy köpés Koppenhága! Meg pár akadály...

 
Kiskertes övezet, kicsit koncentrációstábor-bejárat feelinggel 

Díszburkolatos panelházak Rostock bevezetőútján

 
A keleti blokk gyerekeinek fém rakéta játszóterek jutottak, a nyugatiaknak 1 euróért markolós homokozó

 
A tengerparti játszótér és rostocki világítótorony

 
Elhagyatott bicikli a kikötőben.

Kifutottunk!

Folytatás következik... Tú bí kántinnyú...