Az egy hét alatt több strandot is végiglátogattunk a belvárositól egészen a kiskertes övezetek nyújtotta turistamentes homokos plázsokig. Pro és kontra mindegyik mellett. Nekem személy szerint az utolsó volt a kedvencem.
A strandok közül hármat látogattunk meg a Langzeront, a Karolino Bugazt és a Krigzanowkát.
A Langzeron érdekessége, hogy két ipari kikötő között terül el a centrumban. Emiatt számomra kicsit szűk volt. Ettől eltekintve érdekes a dokkok között strandolni, meg nézni az extrém műugrókat, akik a használaton kívüli betonblokkokról ugrálnak. (Igen, minden évben kitöri ott egy-két őrült a nyakát.) Az éjszakai klubbok napközben éteremmé változnak, így a strand egy része tele van napágyaikkal, amit nem éppen potomért lehet bérelni. Emellett persze van szabadstrand is a pokrócos, piknikező munkásrétegnek. Mi természetesen az utóbbit részesítettük előnyben.
A Karolino Bugaz számomra kicsit csalódás volt. Noha van ott egy félig befejezett sportkomplexum az ifjúsági tábor számára (a szocializmus lábnyoma), ami érdekesé teszi a látványt. Jól mutat a szalaggal körbekerített betonszerkezet a homokos strandon. A környéken egyébként mára már főleg helyi felső tízezer nyaralói vagy házai találhatóak meg. Ennek ellenére számomra szemetesnek és igénytelennek tűnt a part több szakaszon. De ezzel nem csak én voltam így. Henryk és Valery is így látják. Sajnos még nem állt össze a lakóközösség a hulladékelszállítás megszervezésére és az illegális lerakóhelyek (főleg lomtalanítások és sitt az építkezésekről) felszámolására. A terület tulajdoni viszonyai egyébként a rendszerváltási zűrzavar óta elég kaotikusak, ebből is ered többek között a szemétprobléma. Remélem egyszer helyrepofozzák, mert egyébként tuti kis placc lenne.
Az utolsó strand, amit Odessa környékén bejártunk, az a kiskertes övezethez tartozó Krigzanowka. Valery nagypapájának a kertjében töltöttünk el egy estét grillezéssel, fürdőzéssel, éjjeli fürdőzéssel és sörözgetéssel.
A part maga volt az álom. Inkább a helyiek látogatják, turista berkekben nem nagyon ismert. A kiskerttulajdonosok összedobják a pénzt a tisztán tartására és a szemét elszállítására. A kert nagypapám régi telkét idézte, azzal a különbséggel, hogy lényegesen kisebb, és főleg gyümölcsfákkal van tele. Egy régi parasztház, ahol a konyha és a WC még külön található, a vizet pedig a kútból kell szivattyúzni vagy pumpálni. A ház őrzéséről egy csapat kóbor kutya gondoskodott, cserébe az asztalról lehulló falatokért. Vicces volt bennük, hogy bárhova mentünk, követtek minket. Mutatták az utat, elkergették a többi kóbor ebet és megugattak mindenkit, aki három méternél közelebb jött hozzánk. Mi meg dobáltunk nekik egy kis húst és elneveztük őket Jurijnak, Szergejnek és Igornak.
Külön nagy élmény volt éjjel a fluoreszkáló vízi virágokat nézni. Pont jó időpontban voltunk ott, a virágzás idején, amikor éjjel világit hullámok teteje és a víz úszás közben.
A képek a Kringzanowka strandon készültek.
Először Valery vezetésével beüzemeltük a házat (éppen a szivattyút készül igazgatni)
Strandkészültségben
A strand. Fehér homok, kék ég, Fekete - tenger
Kötelező hipszterfotó
Strandolunk
