Utolsó hírek Várnáról, mert van, ami kimaradt. Majd következzen a hamisíthatatlan posztszocialista buszút a volt CCCP területén, ami ugyan mellőzte a bürokráciát, de a kellemetlenségeket nem annyira.
A shumeni móka után Várna Napján tértünk vissza a megkedvelt bolgár kikötővárosba. Gondoltuk még csapatunk egyet az utolsó közös estén Ventsiékkel. Másnapra már megvolt a buszjegyünk Odessára (egyedül, teljesen egyedül vettük meg őket Henrykkel. Baromi jó activityt toltunk az adminisztrátor csajjal.) Estére újból a Godzilla étterem volt betervezve. Bár elég nagy volt a tumultus a városban az ünnepség miatt, azért jól éreztük magunkat. Henryk pláne. Fotók nincsenek az estéről, mert számomra kimaradt a tűzijáték és minden más is, ugyanis némi lappangás után kijött rajtam a nyári influenza. Emiatt az estémet a vacsora után a hálózsákom és a WC közötti ingázással töltöttem.
Henryk ellenben belevetette magát a dolgok sűrűjébe. Állítólag szép volt a tűzijáték, vicces a cigi, jó a buli és meztelenek voltak a lányok a strandon. Próbáltam kihúzni belőle még néhány részletet, de csak annyit közölt sunyi vigyorral: Was in Varna passiert, bleibt in Varna... Majd kezembe nyomta az imódiumot meg még két liter teát, és visszafeküdt aludni.
Odessára délután kb. délután négykor indult a buszunk. Dasha hathatós segítségével (orosz-német tolmácsként működött közre) elfoglaltuk helyeinket, amiket egészen a Fekete - tenger gyöngyszeméig meg sem változtathattunk. Nem volt ám ide-oda átülés, költözködés, csak rend és fegyelem!
A buszútból az éjszakai betegség után számomra nem sok maradt meg. A román határon kicsit megnéztek minket az útitársak, amikor is az ellenőrzésnél egy gyors pillantás után a határőr visszaadta az útleveleinket. Akkor figyeltünk fel rá, hogy rajtunk kívül mindenki ukrán a buszon. Közben megittam minden fellelhető folyadékot a környéken, mégsem kellett WC-re mennem (influenza mellékhatása). Érdekes, hogy Romániából Ukrajnába csak Moldávián át lehet eljutni. Emiatt beléptünk Moldáviába, bepecsételtek az útlevelünkbe, majd húsz méterrel odébb újabb pecsét után kiléptünk Moldáviából. Ekkor kitöltöttünk egy instant vízumot (fénymásolt formanyomtatvány cirill betűkkel és angolul, természetesen mind a kettő olvashatatlan) hogy beléphessünk az Ukrajna területére. A bürokrácia teljes mellőzésével húzta át a hibás helyre írt adatokat a határőr és véste át őket a megfelelő sorba. Majd elmutogatta, magyarázta, hogy azt tartsuk magunknál, és amikor kilépünk legközelebb, akkor le kell adjuk.
Ezek után teljesen eseménytelenül zötykölődtünk tovább Isten háta mögötti falvakon keresztül az éjszakában. Néha az volt a gyanúnk, hogy nincs beton a kerekek alatt... Aláfestésként üvöltött a TV-ben valami borzasztó orosz szappanopera, mi meg próbáltunk több, de inkább kevesebb sikerrel aludni, hogy reggel ne túl kimosva fussunk be Odessára.
Valahol Moldávia és Ukrajna között a senki földjén
